top of page

ADHD gyermekkorban: tünetek, diagnózis és fontos tudnivalók

nov. 5.
3 perc olvasás

A figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavar, vagyis az ADHD olyan idegrendszeri fejlődési állapot, amely hatással lehet a figyelemre, az aktivitás szabályozására és az impulzusok kezelésére. A tünetek gyermekkorban jelennek meg, és sokaknál felnőttkorban is fennmaradhatnak.


Az ADHD nem „divatdiagnózis”, és nem a gyermek rossz nevelésének vagy akaratának következménye. A diagnózishoz a tünetek tartósságát, súlyosságát és a mindennapi életre gyakorolt hatását is értékelni kell. Egy-egy figyelmetlenség vagy nyugtalanság önmagában még nem jelent ADHD-t.


Milyen gyakori az ADHD?

A gyermekek ADHD-előfordulására vonatkozó becslések kutatásonként eltérhetnek. Egy gyakran idézett, korábbi metaanalízis körülbelül 7,2%-os globális előfordulást becsült a gyermekek körében. Ez nem minden országra és korcsoportra érvényes, egységes adat. Magyarországon pedig nincs olyan országos, népességalapú felmérés, amelyből megbízhatóan meg lehetne mondani a gyermekek körében fennálló tényleges arányt. A közfinanszírozott ellátás adatai a felismert eseteket mutatják, nem az összes érintett gyermeket.


ADHD gyermekkorban: tünetek, diagnózis és fontos tudnivalók

Az ADHD három fő tünetcsoportja


Az ADHD tünetei három területhez kapcsolódhatnak:

  • Figyelemzavar: a gyermeknek nehézséget okozhat a figyelem megtartása, a feladatok követése vagy a szervezés.

  • Hiperaktivitás: megjelenhet fokozott mozgásigényben, fészkelődésben vagy abban, hogy a gyermek nehezen tud csendben maradni.

  • Impulzivitás: például közbeszólásban, a sor kivárásának nehézségében vagy abban, hogy a gyermek a kérdés végét megelőzve válaszol.

Nem minden ADHD-s gyermeknél jelenik meg mindhárom tünetcsoport ugyanúgy. Van, akinél a figyelemzavar kerül előtérbe, másnál inkább a hiperaktivitás és az impulzivitás.


Milyen jelekre érdemes figyelni?


Figyelemzavarra utalhat, ha a gyermek gyakran:


  • elsiklik a részletek felett, vagy figyelmetlenségből hibázik;

  • nehezen figyel egy feladatra vagy játékra;

  • úgy tűnik, mintha nem hallaná, amit mondanak neki;

  • nem követi végig az utasításokat, vagy félbehagyja a feladatait;

  • nehezen szervezi meg a teendőit;

  • kerüli a tartós figyelmet igénylő feladatokat;

  • gyakran elveszíti a szükséges tárgyait;

  • könnyen elterelődik, vagy feledékeny a mindennapi teendőkben.


Hiperaktivitásra és impulzivitásra utalhat, ha a gyermek gyakran:

  • fészkelődik, dobol vagy mozgatja a kezét-lábát;

  • feláll olyan helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia;

  • sokat mozog, mászik vagy futkározik;

  • nehezen játszik csendben;

  • állandóan tevékenykedik, mintha „fel lenne pörögve”;

  • túl sokat beszél, közbevág vagy befejezi mások mondatait;

  • nehezen várja ki a sorát;

  • félbeszakít másokat vagy nehezen veszi észre, mikor tolakodó a viselkedése.


Ezek a viselkedések időnként minden gyermeknél előfordulhatnak. A gyakoriságuk, tartósságuk, a gyermek életkorához viszonyított mértékük és a mindennapi működésre gyakorolt hatásuk számít.


Hogyan történik a diagnózis?

Az ADHD megállapítása nem egyetlen tünet vagy kérdőív alapján történik. A szakember több forrásból gyűjt információt, és azt is megvizsgálja, hogy a tünetek más okkal magyarázhatók-e.


A diagnosztikai szempontok között szerepel, hogy:

  • egyes tünetek 12 éves kor előtt már jelen voltak;

  • a tünetek legalább hat hónapja fennállnak, és a gyermek fejlődési szintjéhez képest jelentősek;

  • a tünetek legalább kétféle élethelyzetben megjelennek, például otthon és az iskolában;

  • érezhetően rontják a társas, tanulmányi vagy később a munkahelyi működést;

  • a nehézségeket nem magyarázza jobban más állapot vagy körülmény.

A diagnózis felállításakor a szakember ezért a szülők és – szükség szerint – a pedagógusok tapasztalataira is támaszkodhat. A tüneteket és azok hatását a gyermek különböző környezeteiben együttesen kell értékelni.


Társuló nehézségek

ADHD mellett más nehézségek is előfordulhatnak, például szorongás, hangulati problémák, magatartási nehézségek vagy tic-tünetek. Ezek felismerése azért fontos, mert a gyermek támogatásának megtervezésekor az összes fennálló nehézséget figyelembe kell venni.


Mikor érdemes segítséget kérni?

Ha a figyelmi, aktivitási vagy impulzuskontrollal kapcsolatos nehézségek tartósan fennállnak, több élethelyzetben is megjelennek, és megnehezítik a gyermek mindennapjait, érdemes szakemberhez fordulni. Az időben történő, alapos vizsgálat segíthet megérteni, mire van szüksége a gyermeknek, és milyen támogatás segítheti őt otthon, az iskolában és a társas kapcsolataiban.



Ez a cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az egyéni vizsgálatot vagy a szakemberrel folytatott konzultációt.


Források:

Salari, N. és mtsai (2023). The global prevalence of ADHD in children and adolescents: a systematic review and meta-analysis. Italian Journal of Pediatrics. PubMed PubMed

National Institute of Mental Health. Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder: What You Need to Know. NIMH National Institute of Mental Health (NIMH)

Centers for Disease Control and Prevention. Clinical Care of ADHD in Children. CDC 

 
 
 

Hozzászólások


bottom of page